" A fejre vigyázzatok!" szólt a szimpatikus, szakállas sofőr srác...
Beültek a hátsó ülésre, meglódult a kis háromkerekű, pontosan olyan hangon, mint egy régi trolibusz.
"Merre menjünk, mit akartok látni?" kérdezi vidáman.
Magától jött a válasz:
"Mindegy, amerre gondolod...a rakpart...a vár...a Parlament...ahogy érzed!" válaszolta, hiszen már biztos volt abban, hogy bárhova mennek, innentől csak jó lehet az este!
Megállnak a Batthyány téren, kiszállnak, fényképeznek, mosolyognak, és nem érti...hiszen itt született és itt él Budapesten, több mint ötven éve, mitől változott meg hirtelen a Rakpart, a Margit-híd, ...ahogy lekanyarodtak a pesti alsó rakpartra, megcsapta a Duna illata. Még sosem érzete ilyen intenzívnek, karakteresnek. A saját városában lett igazi turista egyik pillanatról a másikra. Eggyé vált a rakparton sétáló külföldiekkel, nézelődőkkel. Meghatottan nézte a futókat, kutyákat sétáltatókat...hirtelen minden olyan UTAZÁSSÁ vált.
"A Szabadság hídon át felmegyünk a Gellért-hegyre, rendben?" hangzik elölről.
Egyszerre válaszolnak: "Szuper, lovely, lovely" és nevetnek az aranyló napfényben.
Ekkor éri a következő döbbenet, ahogy haladnak át a hídon, függesztőművön rengeteg ember,... igazi piknik hangulat, ...a naplemente nézők eddig soha észre nem vett serege. Bevillan egy gondolat: "csak kijönni a Szabadság hídra - naplementét nézni??? Micsoda program!!!!
"Képzeljétek, majd a híd megint le lesz zárva, egy hétre a közúti forgalom elől, akkor kijönnek az emberek ide nyugággyal, függőággyal, van itt ilyenkor jóga, tánc, gázfőző...igazi karneváli hangulat..., ugye, mi minden van ezen a hídon!!"
Most már teljesen átjárja, a hosszú utazása alatt megszokott, jól ismert érzés - BULI VAN!!
Ránéz az órájára, ...egy fél órája ült át egy másik székbe, ...az autójából, a tuk-tuk hátsó ülésére, .... és ezzel, észrevétlenül, harminc perc alatt, a lelkében is megnyílt egy világ: hazaérkezett a saját városába.
